Varga István népmesei alakja a magyar kézilabdázásnak. A híre szájról szájra terjedt, mindenkinek van róla egy története, aki látta játszani az szívet melengetően beszél róla. De mi már nem láthatjuk, felvételeken se nagyon, nem tolonganak a videók korának nagy meccseiről.
Ám a mesés történetek egybevágnak az 1960-1970-es évek csillagáról, akit azért mégiscsak megidézett valaki a pályán a XXI. század során. Amikor a 2007-es világbajnokságon a szintén a nép gyermekének számító Császár Gábor berobbant a köztudatba, valószínűtlen helyzetből – a talajjal párhuzamos pozícióból – elvégzett elhajlásos lövéseit Varga Pistáéhoz hasonlították.
A képek és az elbeszélések szinte szárnyakat adnak Vargának, aki valósággal repült a levegőben, hogy a védők mellett ellőhesse a labdát és ontsa a gólokat. Saját emlékei szerint bőven hét méter fölött ugrott távolban, 110 centimétert emelkedett, és 11 másodpercen belül futotta a 100 méter. Ez alapján tízpróbázónak sem lett volna utolsó; állítja is, hogy az akkori kézilabdázáshoz ugyanolyan atletikus képességek kellettek, mint a maihoz.
Kételkedhetünk persze, de ahhoz, amit ő elért, biztosan kiemelkedő paraméterekre volt szüksége: tíz fölötti átlaggal lőtte a gólokat az egykori világszínvonalú NB I-ben, 1966-ban BEK-döntőt játszott a Honvéddal, 1975-ben a Debreceni Dózsa először lett bajnok a főszereplésével. Meghívták a világválogatottba az NSZK ellen, levezető éveiben is kellett Németországban légiósként, 42 évesen az Európa-válogatott tagja lehetett, 45 éves koráig aktív maradt.
A specialitását a Honvédban alapozta meg, ahol az edzések után, a sötétedést követően beszűrődő fény mellett gyakorolt a félhomályban. Az akkori szabadtéri meccseken gyakran fázott: a követő emberfogásra válaszul, taktikai utasításra ugyanis megállt a félpályán, hogy a társak öt az öt ellen megoldják. De egyéni fejlődésében ennek is csak köszönhet, hiszen éppen a fázás vette rá, hogy kidolgozzon valami újat, valami egyedit, amivel aztán a szabaddobásokból is állandó gólveszélyt jelentett.
1973 és 1974 között a Honvéd ült a játékjogán, az egyéves kényszerszünet csak még erősebbé tette, és újabb egy esztendő után a Tüzér utcai Honvéd–Dózsán a góljaival, a hajrában elvégzett szabaddobásával bajnoki címet ünnepelt. 2000 debreceni szurkoló ünnepelt a fővárosban, a Hajdúságban esemény volt minden meccse, és szóra sem méltatták azokat a drukkereket, akik kihagyták valamelyiket. Ha az utcán meglátták Varga Pistát, megállt az élet, órákba telt néhány kilométert megtennie. De minderről hallgassuk meg a félelmetes hírű balátlövőt, aki olyan színesen mesél, mintha tényleg csak kitalált alakja lenne az egyetemes sportkultúrának. A világválogatottban bemutatott trükkös hétméterese, amelyen egy lelátónyi ember kacagott, külön élmény.
Az olimpiai hatodik és nyolcadik helyezett játékos, az ötszörös bajnok és kupagyőztes, hatszoros gólkirály 2014. december 6-án hagyott itt minket. 2023. szeptember 7-én ünnepelte volna a 80. születésnapját, az alkalomból szobrot kapott Abonyban.
„Ilyen jó adottságú sportolóval rajta kívül még nem találkoztam – mondja róla a Debreceni Dózsa baráti körének egykori kiadványában egyik leghíresebb csapattársa, Süvöltős Mihály. – Szerintem minden sportágban válogatottságig juthatott volna, gyors, robbanékony, hajlékony volt. Figyelt játék közben, mindig győzni akart és a valaha élt legsokoldalúbb átlövőnek tartom.”
Kiemelt kép: dehir.hu
