A brazilok többségének a labdarúgás és a vallás a legfontosabb az életében, a kettő pedig sok esetben szorosan összefügg egymással. A brazil labdarúgás korántsem csak az öt világbajnoki címről és az évek során megcsodált megannyi világklasszisról szól. A csillogás mögött gyakran mély szenvedés áll, számtalan játékos embertelen körülmények közt próbált boldogulni gyermekkorában. Az ottani viszonyokat az európai normákhoz szokott embernek elképzelnie is nehéz.
A különleges bajnokság körülményeiről
Az FC Barcelona 26 éves szélsője, Raphael Dias Belloli, ismertebb nevén Raphinha, az ország déli részén fekvő Porto Alegrében született. A brazil válogatottban is szereplő játékos a The Players’ Tribune oldalán emlékezett vissza gyermekkorára és részletesen elmesélte, hogy miként zajlik hazájában a várzea futball, melynek évekig állandó résztvevője volt.
„Brazíliában az emberek általában tudják, mi az a várzea, de ahhoz, hogy igazán pontos képet kapj róla, szerepelned kell benne. Minden brazil gyermek szeretne focizni és mindenki jelentkezik a klubok akadémiájára, hogy keressenek egy kis pénzt a családjuknak, vagy akár később profik lehessenek. Akik nem kapnak szerződést, a várzea versenyeken végzik. Tulajdonképpen a helyi közösség által szervezett független mérkőzések és tornák hálózata. Olyan, mint a vadnyugat. A szint jóval alacsonyabb, mint az akadémiákon, bárki részt vehet a meccseken, szerződés sem kell. A játékosok viszont a túlélésért játszanak, mintha az életük múlna rajta, hiszen itt próbálnak érvényesülni, remélve, hogy szerződést kaphatnak valahol. A kapukon általában nincs háló, csak két kapufa. A megkülönböztető trikót felejtsd el: az egyik csapat pólóban, a másik pedig anélkül játszik. A legtöbb esetben agyagon fociztunk, tiszta por és homok minden, pokoli hőségben”
– részletezte a körülményeket Raphinha.
A csatár elmondta, hogy többször is kapott halálos fenyegetéseket rivális csapatok tagjaitól vagy azok hozzátartozóitól, akik meg akarták félemlíteni őket egy-egy nagy meccs előtt, de ezeket sosem vette komolyan. Bár azért időnként őt is megijesztette, amikor egyesek fegyverekkel álltak a pályák mellett.
„Ilyen körülményeket nem tapasztalsz a profi labdarúgásban. Ezért szoktam mindig azt mondani, hogy ha a várzeában jól szerepelsz, akkor a világon bárhol megállod a helyed.”
Raphinha annak idején a város két nagycsapatánál, a Gremiónál és az Internacionalnál is sikertelenül volt próbajátékon. Végül a szülővárosától közel 500 km-re lévő Avaí FC labdarúgója lett. Tehetsége révén fiatalon Európába kerülhetett, 18 éves korában a portugál Vitória Guimaraeshez szerződött, majd a Sporting CP, a Stade Rennes és a Leeds United alkalmazásában szerepelt, mígnem tavaly nyáron a katalánokhoz igazolt. Raphinha nem felejtette el, honnan indult és büszke rá, hogy megállta a helyét a nehézségek közt és tulajdonképpen hozzászokott, hogy a szitkozódást hogyan fordítsa saját maga motiválására:
„Még mindig nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyi várzea tornán szerepeltem. Az igazat megvallva, nagyon szerettem. Ezek a mérkőzések rendkívül nehezek. Amikor mostanság játszom, mindig akkor azt akarom, hogy lehurrogjanak, legyenek ellenségesek velem, ez motivál.”
Nem mindennapi élet a favelákban
A Barca játékosa Porto Alegre belvárosától messze, a Restinga nevű favelában nőtt fel. Édesapja zenész volt, a család szerény körülmények közt élt a nyomornegyedben. Raphinha a szüleivel, öccsével és a család háziállataival egy szobában aludt – utóbbiakról elmondta, hogy a kutyák és a macskák mindig felvidították őt.
„Amikor olyan helyen nősz fel, mint Restinga, gyorsan megtanulod, hogy nem élhetsz egyedül. Volt egy családom otthon, egy pedig az utcán. A barátaim egyfajta második családommá váltak, hiszen tudod, hogy előbb-utóbb szükségük lesz a segítségedre, és neked is szükséged lesz az övékre. Elég csak apró, mindennapi dolgokra gondolni. Mivel Restinga messze van a városközponttól, néhány meccsre reggel el kellett indulnunk és csak este értünk haza. Gyakran nem volt mit ennünk, így megosztottuk egymással az élelmet, hogy ne keljen éhesen hazamennünk. Az utazásokat sem volt egyszerű megszervezni, nagy segítséget jelentett, ha egy-egy barátunk szülei finanszírozni tudták a buszjegyeket”
– mesélte Raphinha. A 18-szoros brazil válogatott futballista bevallotta, az is előfordult, hogy kéregetett az utcán:
„Nem volt rendszeres, de megesett, hogy amikor egyikünknek sem volt ennivalója, idegenektől kértünk kaját az utcán. Nagyon kétségbeesettnek kellett lenni hozzá, de ha éhes vagy, nincs mit tenni. A probléma az volt, hogy az emberek féltek tőlünk. Éppen focizás után vagy, koszosan és izzadtan, talán még néhány sebesülés és zúzódás is volt rajtad, a legtöbben egyből azt hitték, hogy ki akarjuk rabolni. Egy-egy szelet kenyér vagy darab keksz nagy segítség volt akkoriban. A szüleim mindig keményen dolgoztak, hogy ételt tudjanak tenni az asztalunkra, szegények voltunk, ugyanakkor szeretetben nőttem fel”
– szögezte le Raphinha.
Az évek során számtalan brazil futballsztár élt ismertté válása előtt hasonló körülmények közt. A teljesség igénye nélkül az elmúlt időszak meghatározó szereplői közül Romário, Ronaldo, Rivaldo, Robinho vagy Adriano is nehéz körülmények mellett, egy-egy nagyváros faveláiban nőtt fel.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt kép: athletamag.com
