A Premier League 1992 óta íródó históriájában mindössze kétszer akadt példa arra, hogy a szervezet (vagy az általa felkért vizsgálóbizottság) pontlevonással sújtsa a liga valamely csintalan kölkét: az 1996-1997-es idényben a Middlesbrough rakoncátlankodását nézte rossz szemmel – három pont mínusz, amiért az a csapaton végigsöprő vírusos járványra hivatkozva nem állt ki a Blackburn ellen –, 2010-ben pedig a csődbe jutó Portsmouth-tól vett el kilenc pontot. Egyik csapat sem úszta meg a kiesést.
Ezúttal az Evertont térdepeltette kukoricára, és ez minden eddiginél jobban fájhat. A PL nyereségi és fenntarthatósági szabályzata (PSRs) hároméves periódusra 105 millió fontos mínuszt enged meg, az Everton a 2021-2022-es szezon végére a vizsgált időszakban 124,5 milliós veszteséget termelt. A kilencszeres angol bajnok azonnal jelezte, fellebbez a szerinte aránytalan és igazságtalan döntés ellen, és minden eszközzel igyekszik megvédeni az igazát. Elég bonyolult az ügy, az Everton álláspontja mindenesetre az, hogy több tételt sem szabadna a 124,5 millió fontos veszteségbe bekalkulálni, mint például azt a 14,5 millió fontot, ami az új stadion kapcsán keletkezett vállalatközi kölcsönök után felszámolt kamat összege, vagy épp azt a 7,6 milliót, ami a klub utánpótlás-nevelő részlegét terhelő költség, és nem esne az említett PSR-szabályzat (profit and sustainability rules) hatálya alá.
A bizottságot nehéz azonban meghatni, bár a PL javasolta 12 pont helyett így is csak tízet vont le, ettől még a Premier League üzenete félreérthetetlen: egy ideig elnézzük a gondokat, de ha az a versenyegyenlőséget sérti, és a fegyelmezetten gazdálkodó klubok isszák meg a levét – az Evertonnal szemben a legutóbb kieső Leeds United, korábban a Burnley –, kénytelenek vagyunk lépni.
Pedig 2016-ban, amikor a brit-iráni üzletember, Farhad Moshiri lett a tulajdonos, azt lehetett gondolni, az Everton megcélozza a top 6-ot: Ronald Koeman mindjárt az első nyarán eltapsolhatott 145 millió fontot, és a költekezés tempója a következő években sem csökkent. A drága pénzért megszerzett, és aztán sok esetben busásan megfizetett játékosok többsége azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az Everton ezért is regisztrálhatott a 125 milliónál is sokkal nagyobb mínuszt a 2018 és 2021 közötti periódusban. A túlzottan is bátor, már-már felelőtlen játékosvásárlás mellett három tényező dobta meg alaposan a veszteségeket: egyrészt a minden klubot sújtó pandémia, és az abból adódó bevételkiesés, másrészt a liverpooli dokkokon épülő vadonatúj, 52 ezer néző befogadására alkalmas stadion minden vonatkozó költsége, harmadrészt az orosz–ukrán háború, melynek következményeként elesett a klub az orosz milliárdos, az állandó Moshiri-partner Alsiher Uszmanov szponzorációjától. 2022 márciusában például csak a 2020-2021-es idényre vonatkozóan több, mint 120 millió fontos veszteséget jelentett a z Everton (főként a világjárványt okolva), ami az ugyancsak a kiesés elől menekülő, és jóval fegyelmezettebb gazdálkodást követő riválisoknál kiverte a biztosítékot, a Leeds és a Burnley vizsgálatra szólította fel a ligát. A most napvilágot látott októberi elmarasztaló ítélet utólag is a nevezett klubok igazát bizonyítja.
Az igazán akut kérdés persze, hogy mi lesz így a küszöbön álló tulajdonosváltással. Egyrészt a 777 Partners nevű, miami befektetési vállalatnak át kell mennie a Premier League új tulajjelölteket átvilágító tesztjén, másrészt nem szabad a cégnek visszakoznia a kurrens fejlemények tükrében. Mert az bizony végzetes lenne, minthogy az Evertonnál elfogyóban a „money”. Márpedig ha csődöt jelentene – oké, ez az abszolút vészforgatókönyv –, az újabb kilencpontos levonással járna. Márpedig a kékeknek a mínusz pontok nélkül is meg kellett szenvedniük az utóbbi időben a PL-tagság megőrzéséért.
A legutóbb is a tűzzel játszó, és csak az utolsó fordulóban, Abdoulaye Doucouré győztes góljának hála bennmaradó Evertonnak ezúttal sem jósolt könnyű idényt az Opta statisztikai és adatelemző cég. A szezon előtt 34,4 százalékra taksálta az esélyét annak, hogy a klub búcsúzik az élvonaltól, ami az Everton egész jó rajtjának, valamint a három feljutó gyengélkedésének köszönhetően 3,4 százalékra csökkent. A büntetés után hamar újrakalkulált a vállalat, immár ismét 34,1 százaléknyi esélyt lát a kiesésre.
De hiába a borús prognózis, az Everton bizony simán bennmaradhat. És nem feltétlenül azért, mert idén olyan nagyon szuper Sean Dyche alakulata, hanem mert a riválisok annyira gyengék. Nehéz lenne felidézni még egy olyan szezont, amikor a három feljutó mindegyike ennyire kilógott volna a PL mezőnyéből, márpedig az újoncok egy-egy bravúrjuk ellenére – ilyen a Luton Town iksze a Liverpool ellen, a Sheffield United brightoni pontszerzése, illetve a Manchester City és Spurs elleni „majdnem remije” – biztos kiesőknek tűnnek. És ugye a liverpooli kékek a mínusz tízzel sem tök utolsók, és csak két pontra vannak a 17. Lutontól. A feljutó hármas mellett a Bournemouth és a Nottingham Forest sem behozhatatlan, már csak azért sem, mert a fejlődés jeleit mutatja az Everton.
Igaz ugyanakkor, hogy a decembere elég kemény lesz a Newcastle, Chelsea, Spurs, City elleni meccsekkel. De Jarrad Branthwaite személyében James Tarkowskinak lett egy egyre magabiztosabban és megbízhatóbban játszó párja hátul; a balbekk Vitalij Mikolenko már gólokat is rúg; a középpálya három posztján a Garner, Onana, Gueye, Doucouré négyesből bármelyik három is játsszon, az messze nem a leggyatrább sor a PL-mezőnyben; elöl pedig ha Jack Harrison a leedsi, Dominic Calvert-Lewin pedig a sérüléseit megelőző formáját mutatja, van esély a gólokra.
Mindezeken túl is van erős érv a bennmaradás mellett. Elvégre ha valaki úgy érzi, igaztalanul bántják, a dac elég erősen elkezdhet munkálni benne, egy futballcsapat esetében ez a kohézió, az együvé tartozás megerősödésével párosul. Olyankor minden erőtartalék felszabadul, a bizonyítási vágy az egekbe szökik, a küzdőszellem még inkább megacélosodik – Sean Dyche ráadásul éppen az a tréner, aki amúgy José Mourinho mintájára szereti a „mi a világ ellen” gondolatával bőszíteni tanítványait. (Nem hiába Ginger Mourinho a beceneve, még ha nem is ezért kapta.) Az efféle attitűd elsajátításában márpedig a szenvedélyes Goodison Park-i közönségben partnerre is lelhet.
„A mi szurkolótáborunknak nincs párja, ha pedig valamilyen csapás ér minket, mindenki másnál keményebben kiállunk a mieink mellett” – nyilatkozta a BBC-nek Ellis Nordhoff, az A Game of Two Halves podcast Everton-drukker házigazdája. – „Ott leszünk a csapat és a klub mögött, száz százalékig. A drukkerek közötti egység nagyobb lesz, mint valaha.”
Szóval éppen ezt az elszántságot feltételezhetjük Dyche és futballistái kapcsán is, és ha eddig nem szerettek az ellenfelek a Goodisonban vendégszerepelni, idén még kevésbé fűlik majd hozzá a foguk (kezdésként amúgy a Manchester United vizitál ott…).
A szurkolók máris párhuzamot igyekeznek vonni az idei, valamint az 1993-1994-es szezon között, amikor az utolsó játéknapon, a Wimbledont 0–2-es hátrányból 3–2-re legyőzve maradt bent a csapat, az azt követő évadban pedig FA-kupát nyert. Ezúttal annyit sem kellene várni a feltámadásra, minthogy a kékek egy Fulham elleni hazai továbbjutásra vannak a Wembley-beli Ligakupa-elődöntőtől.
Szóval azért látszik némi fény az alagút végén, a döntés azonban jól példázza, nem lehet ennyi ideig játszani a tűzzel. Más megközelítésből hasonló veszély fenyegeti a Manchester Cityt – ott nem a hiány duzzadt kezelhetetlenre, hanem az abu-dzabi bőröndökben elköltésre váró milliárdokat kellett FFP-kompatibilissé varázsolni –, a címvédőt 115 vádpontban találta ugyanis bűnösnek a PL, de éppen ezért rendkívül komplex az ügy, s nem tudni egyelőre, mikor születhet döntés. Ahogy a Chelsea esetében sem, amelyet a 2012 és 2018 közti, Abramovics-érában elkövetett pénzügyi szabálytalanságok miatt vizsgálnak. Az Evertont már elmeszelték. Felkészül a City és a Chelsea?
Kiemelt kép: Caught Offside