Az 1956-ban született Steve Harris életében eleinte a sport töltötte be a főszerepet: krikettezett, teniszezett és futballozott. Főleg az utóbbiba szeretett bele: arról álmodozott, hogy kedvenc csapatával, a West Ham Uniteddel világraszóló sikereket fog elérni. Mindig focizott, amikor csak tehette.
„Az utcán futballoztam a haverokkal, vagy csak egyedül rugdostam a falhoz a labdát. Ha éppen nem volt labdám, megtette egy konzervdoboz is. Rendszeresen játszottunk a haverokkal és akkoriban még nem igazán foglalkoztam a zenével. Igazság szerint a futball volt az első olyan dolog, ami valóban érdekelt”
– olvasható Harris visszaemlékezése a Mick Wall által jegyzett Run to the Hills – Az Iron Maiden hiteles története című könyvében.
A kis Steve először kilencévesen volt West Ham-meccsen.
„Teljesen egyedül mentünk, felnőttek nélkül. Azon a meccsen a West Ham 4–3-ra megverte a Newcastle-t. Ez nagyon-nagyon tetszett, betalált nálam”
– mesélte.
A család férfitagjai viszont nem nézték jó szemmel azt, hogy a fiúnak a Kalapácsosokért dobog a szíve.
„Apám és a nagyapám a Leyton Orientnek szurkolt, és állati dühösek voltak, amikor kiderült, hogy én más csapatot választottam magamnak.”
Harris mindent elkövetett azért, hogy megvalósítsa álmát, és a West Ham játékosa legyen. Hogy minél többet fejlődjön, a középiskolája csapatában és az egyik környékbeli amatőr klubban is játszott. Sokoldalú focista volt: csak kapust és középhátvédet nem játszott – leginkább azért, mert nem volt elég magas –, de az összes többi poszton lehetett rá számítani. Leginkább szélsőként játszatták, mert gyorsan futott. Harris erőfeszítései nem voltak hiábavalók: felfigyelt rá egy játékos-megfigyelő, akinek köszönhetően a kedvenc klubja ifjúsági csapatának játékosa lett – megvalósult tehát, amire évek óta vágyott.
„Tizennégy éves voltam, és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet velem! […] Amikor először elmentem a West Hambe, persze összeszartam magam. […] Az apám is a fellegekben járt. Sokat viccelődött azon, hogy a West Hambe kerültem, de persze büszke volt és elégedett. Elég izgalmas időszak volt!”
– mesélte.
Harris heti két edzésen vett részt az Upton Parkban. A kezdeti lelkesedés után azonban rájött: lemondások sokasága szükséges ahhoz, hogy élsportoló legyen, neki pedig nem tetszettek a kötöttségek, így inkább búcsút mondott a focinak.
„Az egész olyan, mint elmenni szerzetesnek, egy tizennégy-tizenöt éves srác pedig csak nehezen tud betartani ilyen szigorú szabályokat. Az összes haverom bulizni járt, én viszont nem mehettem velük. Szerettem volna a többiekkel lógni, kocsmázni, röhögni a poénokon, de mindennap edzésre jártam – hetente kétszer a West Hamben, egyszer a suli csapatában és még a régi klubommal is gyakoroltam. […] Rájöttem, hogy valójában nem ezt akarom csinálni. […] Amikor az ember lejár az edzésekre, lassanként rájön, hogy borzasztóan elkötelezettnek kell lennie, mert ha az ember nem ad bele mindent, akkor csak az idejét fecsérli”
– vallotta.
Harris szülei megértették gyermekük döntését, nem erőltették, hogy továbbra is futballozzon. A középiskolás fiú életében viszont egy olyan űr keletkezett, amit nem tudott mivel megtölteni, így egy év múlva újra rúgta a bőrt, de már nem voltak komoly elvárásai önmagával szemben, csak a játék öröméért focizott. Arról, hogy egykori példaképeit követve híres játékos lesz, végleg letett, viszont elhatározta: rocksztárként fog bevonulni a hallhatatlanok közé. Tizenhét éves korában elkezdett gitározni, 1975-ben megalapította az Iron Maident, a többi pedig már (rock)történelem…
CIKKAJÁNLÓ
Harris történetét olvasva is látható, az együttes életében fontos szerepet játszik a sport, a futball. Az sem véletlen tehát, hogy az Iron Maiden tagjaiban 2016-ban felvetődött, hogy az akkor a West Ham menedzsereként dolgozó és szintén zenész Slaven Bilic gitározzon a banda spliti koncertjén. Bár a felek találkoztak, a közös fellépés nem jött össze, az ellenben biztos, hogy a zenekar énekese, Bruce Dickinson utasszállító repülőgépek pilótájaként több alkalommal is szállított sportolókat, egy alkalommal például a Liverpoolt „fuvarozta” egy nápolyi Európa-liga-mérkőzésre.
