Barco 2004. július 23-án a Buenos Airestől nyugatra található Veinticinco de Mayóban látta meg a napvilágot. Hároméves korától kisebb utánpótláscsapatoknál próbált szerencsét, de a társai közül rögtön kiemelkedett a tehetségével. Az annak idején például Carlos Tévezt, Juan Román Riquelmét vagy Fernando Redondót is felfedező játékosmegfigyelő, Ramón Maddoni segítségével már kilencévesen a Boca Juniorshoz került. Kezdetben fiatal kora miatt még nem lakhatott a Boca akadémiai szállásán, ezért szülei hetente háromszor hordták őt az edzésekre a fővárostól 400 kilométerre fekvő otthonukból.
„Reggel ötkor felkelt tanulni, majd indultunk az akadémiára. Voltak idők, amikor alig volt pénzünk az üzemanyagra és az útdíjra, de tudtuk, hogy mennyire fontos számára a foci, akkor is menni akart, ha éppen lázas volt” – említette egy interjúban Barco édesanyja, Patrícia.
Barco eleinte támadót játszott 11-es mezszámmal a hátán, azonban edzői, Leonardo Testone és Jorge Martinez felfedezték, hogy sebessége és labdabiztossága miatt veszélyesebb lehet hátulról, a bal oldali szárnyvédő posztjáról indulva. Valentín az új posztján még a korábbinál is hatékonyabban teljesített, érett játéka miatt rövidesen országos szinten is korosztálya legnagyobb tehetségeként tartották számon. 2019-ben bekerült az argentin U15-ös válogatottba, nemzetközi tornákon szerepelt, az akkori korosztályos kontinensviadalon öt mérkőzésen három gólt szerzett. 2020-ban a koronavírus-járvány miatt nem rendeztek utánpótlástornákat, így némileg lassult a fejlődése.
2020 októberében aláírta az első szerződését a Boca Juniorsnál, majd a 2021-es felkészülést már az első csapatnál tölthette. Ennek ellenére az idényt a tartalékcsapatnál kezdte, de az akkori vezetőedző, Miguel Ángel Russo hamar lehetőséget biztosított számára: 2021 júliusában, még a 17. születésnapja előtt debütálhatott az Unión Santa Fé ellen.
Ennek ellenére 2021-ben mindössze három bajnokin jutott szóhoz, majd visszakerült a tartalékok közé. Menet közben rendszeresen szereplője volt a különböző korosztályos válogatottaknak, az U20-as nemzeti csapatba már 17 évesen meghívták, a 2022-es alcúdiai tornán a legjobb játékosnak választották meg.
Ugyanakkor a Bocánál a következő két edző egyáltalán nem számolt vele, első sorban a forrófejűségére és kiegyensúlyozatlanságára hivatkozva. Sokan már arra számítottak, hogy kölcsön fogják adni egy kisebb csapathoz vagy elengedik végleg, mígnem idén tavasszal egy edzőváltás kedvezően befolyásolta a jövőjét.
Kihasználta a kínálkozó a lehetőséget
2023 áprilisában Jorge Almirónt nevezték ki a Boca Juniors vezetőedzőjének, aki bátran adott lehetőséget fiatal játékosoknak, köztük Barcót is az első mérkőzéseitől kezdve játszatta, méghozzá rögtön a kezdőcsapat tagjaként. Barco a hazai bajnokik mellett a Libertadores-kupában is bemutatkozhatott, élete első nemzetközi klubmérkőzésén lenyűgöző teljesítményt nyújtott a Deportivo Pereira ellen. Az El Colo becenévre hallgató játékos megállás nélkül robotolt a szélen, remek beadásai közt a hosszabbításban gólpasszt adott, míg a mezőnyben 21 párharcot nyert meg, valamint kilenc szerelést és négy sikeres cselt mutatott be. Innentől kezdve egyre gyakrabban lehetett a kezdőcsapat tagja, akár balhátvédként, akár egy sorral előrébb a középpálya bal oldalán.
„Óriási erőfeszítéseket tettem érte, hogy eljussak ide, és semmi nem tántoríthat el a céljaimtól. Kisgyerekkorom óta itt vagyok a klubnál, és most, hogy újra megkaptam a lehetőséget, meg akarok ragadni az első csapatnál”
– jelentette ki akkoriban.
A felnőttek közti első és eddigi egyetlen gólját ugyancsak a Libertadores-kupában szerezte, amikor június végén a gyengébbik lábával vette be a Monagas kapuját.
A nyáron részt vett az U20-as világbajnokságon, ahol a házigazda argentin válogatott színeiben négy pályára lépés alatt egy assziszt fűződött a nevéhez.
„Egy igazi vadállat. Nagyon laza, elképesztően agresszív a támadójátékban, sikerre éhes labdarúgó. Nagyon örülök, hogy velünk edz, nekünk, idősebb játékosnak is pozitív a jelenléte, motiválóan hat ránk egy mindenen keresztül menő fiatal játékos. Szükségünk van a hozzá hasonlóan motivált saját nevelésű labdarúgók jelenlétére” – fogalmazott róla a Boca csapatkapitánya, Marcos Rojo.
A határ a csillagos ég
A Libertadores-kupa döntőjében a tőle megszokottnál mérsékeltebb produkciót nyújtott, valószínűleg a nagy tét őt is a bénította. Becsülettel igyekezett, de élete eddigi legfontosabb meccsén keveset tudott hozzátenni csapata támadójátékához, a 77. percben lecserélték. A nemzetközi kupafináléban egyszerre lehetett a pályán azzal a két játékossal, akiket korábban példaképének nevezett, a Boca első számú balhátvédjével, a kolumbiai Frank Fabrával, valamint a Fluminensét erősítő, egykori Real Madrid-ikon Marcelóval.
A teljesség igénye nélkül az elmúlt hónapokban a Manchester City, a Brighton & Hove Albion, a Juventus FC és az Atlético Madrid érdeklődéséről lehetett olvasni. Minden esélye megvan arra, hogy akár már januárban, vagy jövő nyáron lecsapjon a játékjogára egy európai topligás csapat. Nagy kérdés azonban, hogy a fiatal játékos miként állhatja meg a helyét a jóval szigorúbb európai körülmények közt. A Bocában rendszerint elég nagy szabadságot kapott a pályán: nem egyszer előfordult, hogy a balhátvéd posztjáról indulva a támadás előrehaladtával egyszer csak a jobb oldali szögletzászló magasságában tűnt fel, de előszeretettel lőtt egyenesen kapura szögletből vagy éppen a kezdőkörből.
Amennyiben Barco képes lesz levetkőzni a korábban gyakran előforduló túlpörgéseit, és alá tudja magát rendelni csapata, edzője elvárásainak, bizonyára akár egy neves európai együttesnek is hasznára lehet a teljesítménye.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: beingoldprodimagesa
